Kb. egy éve nem írtam a blogra, ezalatt nem sok minden történt a VaspaRigával. Tervezgettem már egy ideje, legalább két éve, hogy megjavítom a teljesen merev elsővillát, csak visszatartott a munka aránytalanul nagy mértéke: mivel minden vezeték és minden bowden a kormánynál végződik, szét kell bontanom mindet, kivenni az első villát, vagyis szétbontani a fél motort.

Terveztem továbbá már egy ideje, hogy valami dobozfélét kellene felszerelni hátulra. Ezt a motort mindig hosszabb túrákra használom, úgyhogy e célnak megfelelően "touring-osítani" kellene. De nem akartam az összképet elrontani azzal, hogy a csomagtartóra felszerelek egy műanyag motoros dobozt. Ez azért sem volna jó megoldás, mert hosszú utakon, elzsibbadt fenékkel és lábakkal néha hátra szoktam ülni a csomagtartóra. Inkább valami oldaldobozra gondoltam, de hát a kapható oldaldobozok túl nagyok egy Rigára, nagyon kiállnak, meg drágák is. Szóval megint valami kreatív megoldásra volt szükség, s így született meg az ötlet: rakjunk fel hátra két marmonkannát!

Szereztem viszonylag olcsón két 20 literes kannát, odapróbáltam a motorhoz: ha úgy akarjuk felszerelni, hogy a lengéscsillapítón kívül essen, akkor nagyon kilóg oldalra. Úgyhogy nincs más hátra: be kell süllyeszteni a hátulját, egészen annyira, hogy a hátsó sárvédőig betolható legyen a kanna. Ez igényelt némi lakatosmunkát. A porbeles hegesztőmet nem igazán erre találták ki, ügyeskedni kellett, hogy ne olvadjon szanaszét a lemez, nem is lett szép az eredmény, de végül összehoztam valahogy.

Mint a képeken látszik, a kannákról levágtam a füleket és behegesztettem a kanna száját. A fülek tulajdonképpen maradhattak volna, de így kb. fél kilóval könnyebb lett az egyébként nem pehelysúlyú doboz.

Elkészítettem a másik dobozt is, lefestettem, fölszereltem és körbefényképeztem a motort. Időközben egy plexit is szereztem s ezt is fölszereltem az elejére - így már egészen "touringos" a kinézete.

Az eredeti indexek így nem fértek el, szóval leszedtem őket és másikat szereltem fel, magára a dobozra, ahol eredetileg a kanna szája volt. Erről még nem készült kép, de majd pótlom.

És ha már szereltem a Rigát, sort kerítettem néhány további igazítanivalóra is. Kiszereltem az első villát, kikalapáltam belőle az alsó villarudat ás próbáltam kioperálni a csúszóperselyt, de nem nagyon sikerült. Nem maradt más választásom, megmelegítettem - így már kijött a megolvadt műanyag, csak hát a festék is leégett, úgyhogy újra kellett festeni a villát. Fent két helyen apró repedéseket is találtam, itt hegesztéssel megerősítettem.

A lerohadt gumiharmonika helyett újakat tettem fel. Még pár éve szereztem egy furcsa légszűrő dobozt: nem olyan elsárgult, mint szokott lenni, hanem mintha más anyagból lenne. Ezt is lecseréltem.

Végül újravezetékeltem az egész motort. Amikor átalakítottam akkumulátorosra, kétvezetékes (testfüggetlen) rendszert építettem ki, mert féltem, hogy a gyújtásrendszerrel közös testpont bezavar az akkus világításrendszerbe. Azóta rájöttem, hogy fölösleges volt félni ettől, s most átalakítottam egyvezetékesre a rendszert - ilyen módon a vezetékeknek majdnem a felétől meg tudtam szabadulni.