Néhány éve, amikor elkezdtem kismotorokkal foglalkozni, még teljesen egyedül voltam: sem a szerelésnél, sem a motorozásnál nem volt társaságom. Egy-két év így telt el, aztán a Verhovettáról már felismertek itt-ott; a Riga klubosok számára ismerős lett a motor meg a gazdája, a debreceni veteránbörzéken is rendszeresen ott voltam, találkozókra kezdtem járni, egyre több Rigással és más kismotorossal ismerkedtem meg. Ezek a kapcsolatok fontosak, hiszen ritkább alkatrészekhez szinte csak így lehet hozzájutni, szerelési jótanácsokat, tapasztalatokat és ötleteket cserélhetünk, valamint közös motorozásokat beszélhetünk meg.
Egy-két hasonlóan elhivatott kismotorossal újraélesztettük a Riga rulez nevű fórumot. A kommunikáció így még egyszerűbbé s teljesen nyitottá, sőt archiválttá vált. Mondhatni, kialakult egy kelet-magyarországi központú, országos társaság.
Ennek azonban hátrányai is vannak. A képeket és újdonságokat újabban oda teszem föl és nem ide a blogra. Márpedig ez így nem helyes. A fórum újraélesztéséhez kellett, hogy gyakran posztoljunk - de a fórum, úgy látom, már megáll a saját lábán. Ideje tehát visszatérni a bloghoz: legyen ez az információk tárháza. A fórumnak is meg van a maga funkciója, de a terveim szerint oda semmi olyan nem kerül fel, ami itt már fent ne volna.
S hogy a lemaradást behozzam, összegzem az elmúlt hónapok eseményeit:
Még a nyár elején elmentem egy tiszacsegei találkozóra - már a megerősített kuplunggal. Hárman motoroztunk (a Vaspariga, egy Riga 22 és egy tuningolt Babetta), harminc fok fölötti melegben, 15-20 kilométeres szakaszokat tettünk meg 50-es tempóban, és zokszó nélkül bírta a Riga. Az utazósebessége 40 körül volt, mert nem akartam nagyon hajtani. Hazaérve kiszámolgattam: kb. 200 kilométert tettem meg vele aznap, hiba nélkül. Pontosabban: egyszer leállt, de újraindítva hamar beindult - alighanem egy gyertyaslussz volt, ami magától megszűnt.
Ezután heteken keresztül hozzá sem nyúltam - lakásfelújításba kezdtünk, s nem volt időm rá. Múlt héten viszont felpakoltam (sátor, hálózsák, szerszámok, cserealkatrészek) és elmotoroztam vele Erdőbényére, másnap meg vissza - a kétnapos túra alatt kb. 300 kilométert tettem meg. Látható és tapasztalható hibája nem volt a motornak, egyetlen apróságot kivéve: hazafelé elhagytam a bal markolatról a dekompresszor kart rögzítő csavart, így itthon nem tudtam leállítani a motort csak egy csavarhúzó segítségével. A kuplung szétszerelése után kiderült, hogy megviselte a kuplungot a hosszú túra: elkezdett lekopni a parafa a pofáról.
A tanulság tehát: mostani állapotában a röpsúlykuplung kb. 700 kilométert bír ki, többet nem.
A túrán találkoztam a tarcali kovácsmesterrel, tervezni kezdtük a kuplung még biztosabb változatát - mint kiderült, nagyon is aktuális a dolog. Ma rajzoltam két műszaki rajzot, a napokban eljuttatom hozzá és ha minden igaz, heteken belül elkészül egy (két?) példány a legújabb prototípusról. A változtatás lényege egyébként annyi, hogy új kuplungharang kell, mert a gyári Riga kosár fogai mégiscsak megeszik a parafát.
(Képeket most nem tudok idetenni, majd idővel pótlom, de addig is: minden ide illő kép megtalálható a Riga rulez 1107, 1109, 1099, 984. hsz-eiben.)
