Lássunk néhány (kifogásolható minőségű) képet a bakelitpofák születéséről.
A bakelit anyag kb. 1,5 mm-el vastagabb mint ami nekem kell. Gondolkodtam rajta, hogyan kellene eltávolítani a felesleget, hogy egyenletes vastagságú munkadarabot kapjunk. Jobb megoldást nem tudtam kitalálni: az állványos fúrógéppel lemartam a fölösleget.
Végül a körbefurkálásos módszerrel eltávolítottam a középső részt.
Aztán kettéfűrészeltem az egészet.
Közben egy másik dolgot is átalakítottam. A berúgáshoz szükséges reteszelős rész nem működött tökéletesen. A kuplungkinyomó rész ugyanis nagyon keveset mozdít a kuplung belső részén - a tökéletes reteszeléshez kb 1,5-2 mm-t kellene mozdulnia, de ez a rész gyárilag csak tizedmillimétereket mozdul. Így a reteszelő fülek nem akadnak be hanem csak hozzáérnek, belekarcolnak a kuplungkosárba.
Ezt a részt tehát másképp kellett megoldani. A Puch kismotoroknál egy lamellás kuplungszerkezettel lehet összeszorítani a rendszert hogy indítani lehessen a motort - én is ilyet csináltam.
Szóval most így néz ki az összeszerelés:
Összeraktam, feltöltöttem olajjal, kipróbáltam.
Az indítókuplung lehetne tökéletesebb - valószínűleg lesz is, ha kicsit összekopnak az alkatrészek. Most eléggé feszesre kell húzni a bovdent ahhoz, hogy ütközésig húzva a "kuplungkart" összefeszüljön annyira a rendszer, hogy ne csússzon meg berúgáskor. Ajánlott a berúgáskor a dekompresszor karral is bűvészkedni.
A körrugó feszességével játszadoztam kicsit; be lehet úgy állítani, hogy alapjáratnál egyáltalán ne kapcsoljanak a pofák, de akkor felpörgetve is lassan kapcsolnak. Beállítottam egy közepes állapotra: sztenderre állítva és sebességbe kapcsolva kicsit forgatja a kereket, de ha lefékezzük a hátsókereket vagy levesszük sztenderről, nem fékezi le a motort szinte semennyire.
A gyorsulása viszont sajnos nem kielégítő. Nem tapad ki úgy, mint a parafás pofával tapadt.
Szóval mostani állapotával nem vagyunk sokkal előrébb. Lehet ugyan használni, de nem lett kezelhetőbb mint egy alapállapotú Riga. Induláskor kellemetlenül ordít a gép; a pofák lassan kapcsolnak, a gyorsulása egyesben lassabb mint egy hagyományos Rigának vagy egy egysebességes Babettának. Ráadásul kettesbe kapcsolva ugyanúgy kezdődik az ordítás amíg lassan be nem gyorsul a motor. Szűkebb kanyaroknál vagy lefordulásoknál nem kell vacakolni az áttételrés miatt - itt nincs olyan, hogy ketteshez már túl lassú, egyeshez meg túl gyors a tempó - de ez önmagában még nem kielégítő előrelépés.
Sokkal jobban kellene tapadni a pofáknak. Már csak azért is, mert ennek a röpsúlykuplungos dolognak csak akkor volna értelme, ha az áttételeken is változtatni lehetne, tehát előre nagyobb és/vagy hátra kisebb lánckerék kerülhetne.
Két dologgal lehet próbálkozni:
1. Mint ezt nemrég megtudtam, az automata váltós motorokba nem sima motorolajat szoktak használni hanem valami speciálisabb cuccot. Lehet, hogy ez lesz a megoldás, de az is lehet, hogy semmi nem fog változni tőle. Mindenesetre ki kell próbálnom, s ez nem lesz olcsó mulatság, mert viszonylag drága az ilyen olaj, s ráadásul nem sok helyen lehet kapni, valahonnan rendelnem kell, így a postaköltséget is ki kell fizetnem.
2. Lehet, hogy mégis a parafa lesz a megoldás. De nem az a morzsolódós parafarost cucc. Ha az olaj nem hoz előrelépést, tömör parafából kell a pofák felületét "megpogácsáznom".
