A legutóbb (jó régen) arról írtam, hogy már majdnem üzemképes a motor. Nagyjából össze lett rakva, szépítgetések, finomítások és apróságok hiányoznak még - olyan apróságok, mint pl. az elektromos rendszer bekötése. A Rigánál ez tényleg apróság: egy vezeték van, sorba kell kötni az első és a hátsó lámpát, egy nyomógomb a kürtnek és kész.

Mivel már majdnem menetkésznek látszott a motor, próbálgatni kezdtem. Könnyen indult, stabil alapjárat volt, de menni mégsem akart. Terhelés alatt nem akart felpörögni a motor. Ez elég kellemetlen, mert több oka lehet. Kipucoltam a karburátort, kivettem a porlasztó és a henger közül a bakelit közbetétet, hogy hátha az kavar be - semmivel nem lett jobb. Gyanakodtam a hengerre is, mivel frissen fúrt henger, lehet, hogy szorul a dugattyú. Visszacseréltem az eredeti hengert (ebbe bele volt rohadva a dugattyú, az nem is úszta meg sérülés nélkül, amikor kikalapáltam, de volt itthon egy ugyanakkora dugattyú, az került bele), de nem lett jobb. Könnyebben jár a szerkezet, nem olyan nehéz berúgni, szóval benne hagyom egy ideig, bár a kiindulási problémát nem oldotta meg.

Mindez több napon sőt több héten át zajlott, mert mindig csak kevés időm volt a VaspaRigára, a munka, a tél meg a Star miatt. Meg nem is túl motiváló, amikor heteken át mindig úgy végződik a motorszerelés, hogy eltöltöttem vele néhány órát, de nem lett jobb.

Aztán a napokban eljutottam odáig, hogy beborítottam az árokba és felgyújtottam átnéztem a gyújtásrendszert.

Már korábban is megfordult a fejemben, de mivel mindig könnyen indult a motor és egészséges, nagy szikra volt, másokat néztem át először. Nem kellett volna, mert természetesen a gyújtással volt zűr.

A szokásos sorrendben haladtam: gyertyacsere (semmi eredmény), trafócsere. A motorra a Verhovina trafója volt felszerelve, ezt lecseréltem a Riga eredeti trafójára. Ez régebbi és elég viharvert szerkezet, a tetején végig is van repedve a bakelit. Működött ez is, de kisebb lett a szikra, nem is indult olyan könnyen a motor. A lendkerék alatti cuccok következtek. Szétnéztem itthon és összeszedtem az összes ide tartozó alkatrészeimet.

Egy tál cseresznyét kétféle képpen lehet elfogyasztani. Ha valaki mindig a legszebb szemet veszi ki, akkor végig szép cseresznyét eszik, kivéve az utolsó szemet. De ha valaki mindig a leghitványabb szemet választja, akkor csupa rossz cseresznyét eszik, kivéve az utolsó szemet.

De térjünk vissa a VaspaRigához. Összeválogattam mindenből a legjobbnak tűnő alkatrészt és összeépítettem egy szuper gyújtásrendszert.

Lendkerékből is találtam egy másodikat. Teszteltem is: ha fennmarad a kemence vasajtaján, akkor jó, ha leesik, akkor már gyenge a mágnes.

Szétszerelés közben fény derült néhány disznóságra. Eltörött vezetékek és hasonlók kerültek elő. És persze rengeteg, sok évtizedes retek.

Volt itthon néhány eredeti (vagy annak látszó) megszakító kalapács és üllő, természetesen ezeket kezdtem beépíteni. A képen az alsó gyújtásrendszeren látható.

De mikor fel akartam tenni a megszakító kalapács tengelyére a zéger gyűrűt, feltűnt valami. Ennek a tengely körüli része nem olyan, mint kellene lennie. A műanyag (tehát szigetelő) része nem lóg ki, s ha felteszem a zégert, zárlatos lesz. A kép jobb oldalán a nem-beépített megszakítónál látszik, hogy milyennek kellene lennie.

Lehetne a tengelyre tenni egy műanyag alátétet és akkor jó lenne (van annyi hely), de inkább kicseréltem a kalapácsot (a második legszebb cseresznyére).

Ha még nem mondtam volna: a gyújtás szerelése szívás. Csak akkor vágjunk bele, ha muszály, ha van bőven szabad időnk, ha nyugodtak vagyunk, ha nincsenek kiskorúak hallótávon belül és nincs semmi értékes és törhető a kezünk ügyében. A megszakító csavarjára a három bakelit alátétet, a két kábelsarut és a kalapács rugóját feltenni, úgy, hogy ne ugorjon szét és feltenni rá az anyát, amit hely híján csak csipesszel lehet megfogni - na ez igazán idegtépő feladat. Miután végigküszködtem a rossz kalapáccsal, szedhettem is szét, hogy egy másikkal újra kezdjem.

Arra gondoltam, hátha van erre normálisabb megoldás is. Pl. ha a rugó már eleve be van akasztva, vagyis ha a fül belső oldalára kerül. Tehát nem ide:

Hanem ide:

Látszik a képen, hogy nem tökéletes, mert nem fekszik fel egymásra a két felület. Gondoltam, annyi baj legyen - hajlítok a rugón.

Itt látszik, hogy már a szigetelő bakelit alátét is a helyére került.

A lyukba betettem a belső szigetelő gyűrűt, aztán összeraktam a cuccot: másik szigetelő alátétet és a két sarut. Gyárilag ide jön a harmadik saru is, a kondenzátoré, de azt föntre rakom, a trafóhoz (a blokkban hajlamos túlmelegedni).

A csarav eredetileg belülről jön kifelé, de ennél a megoldásnál nincs hely, hogy belülről kidugjam, úgyhogy fordítva, kintről kell bedugni. Azazhogy nem kell, mert nincs értelme az egész átalakításnak. Ugyanis:

Bizony, bizony. A csavar vége útban van! Az anyát már rá sem raktam, mert egyértelműen látszott, hogy az nem fér el oda.

A kalapács keveset mozog, normális esetben pár tized milimétert nyit, szóval elvileg, egy kicsit rövidebb csavarral meg egy laposabb anyával kivitelezhető a dolog - de már nem volt kedvem/türelmem ezzel küszködni. Hiszen épp ez lett volna ennek az egésznek a lényege: hogy ne kelljen küszködni.

Szóval végül átalakítás nélkül, az eredeti sorrenben raktam össze. Beszereltem a motorba, beállítottam az előgyújtást meg a megszakítóhézagot, visszacseréltem a trafót a másikra - és minden szuper lett. Könnyen indul, stabil az alapjárat, felpörög. Tettem vele pár kört az udvaron: a terhelést is bírja.

Szükségesnek érzem, hogy ejtsek pár szót a karburátorról. A k35b karburátort szokás lefitymálni. Igaz ami igaz: tényleg végtelenül egyszerű szerkezet, de ez egyáltalán nem hátrány. Babettás körökben szokás a Jikovot Dellortora cserélni, mondván, a Jikov túlbonyolított, kényes, a Dellorto meg egyszerű, igénytelen, lapsúberes - mint a k35b. Én a Jikovban pl. azt nem szeretem, hogy nem lehet tudni, folyik-e benne a benzin, vagy nem. Kevés beállítási lehetőség van rajta, a szivatás pedig a levegő elzárásával történik. A k35b átláthatóbb. Ha nyomom a töcskölő gombot, ömölni fog a benzin (ha nem ömlik, kifogyott vagy eltömődött a csap). Állítgatni is lényegesen egyszerűbb - akár piros lámpánál is. Szóval igazi szovjet termék, mint a kalasnyikov: egyszerű, átlátható, s épp ez az előnye.

De viszatérve a VaspaRigához...  Úgy tűnik, működik. Jól húz, még ezzel a kopott hengerrel is. Persze az udvaron csak egyesben tudtam próbálgatni, az igazi megmérettetés az lesz, ha átkapcsolom kettesbe, és bírni fogja-e - ekkor minden kiderül. De ezt csak az utcán lehet, s oda még nem viszem ki, hátra vannak még a korábban említett apróságok (világítás, stb.), meg a hivatalos dolgok. Ezzel van egy kis gond: amikor megvettem a motort, az agyonrozsdált típustábláról csak tippelni tudtuk a vázszámot. Azóta kiderült számomra, hogy a vázba is bele van ütve, az ülés alatti részen. És természetesen rosszul olvastuk le, szóval az adásvételin szereplő szám nem azonos a motoron szereplővel. Visszamehetnék az eladóhoz, hogy ez van, írjunk másik papírt, de elég messziről hoztam, szóval nem érne annyi időt és benzinpénzt. Inkább megkérek valakit, hogy írjunk egy kamu adásvételit, mintha tőle vettem volna. Lopott motoroknál is így szokás. Közben kötök rá biztosítást, egy-két héten belül meg is küldik az igazoló papírt, aztán már ki lehet vele menni az utcára - a rend éber őre mindent rendben talál. Azt terveztem tavaly, az áprilisi veterán börzére már a VaspaRigával megyek - hát ez már nem jön össze, mert ez holnap után lesz. De majd a nyárira.

Addig még van mit csinálni rajta:

- Az első villa végére gumiharmonikát tenni. A villaszárak elég rozsdásak, ez eltakarja.

- Az első villa kotyog, ezt meg kell húzni.

- A sztenderre taposófület hegeszteni, lefesteni.

- A csomagtartó felfogatásához távtartókat gyártani, lefesteni.

- A kormányváltó átalakítása nem lett tökéletes, ezen még finomítani kell.

- Tükröt feltenni. Lehet, hogy cserélni kell, mert amit vettem, az nem szerelhető fel a bilinccsel.

- Villamos rendszert megcsinálni. Először alighanem hagyományos módon kötöm be, hogy legyen rajta egy működő rendszer, ha használni akarom, aztán majd átalakítom (ledes fényforrások, akku, index).