Az is lehetne a cím, hogy "Bízz bennem, szovjet mérnök vagyok!"

A Verhovinával összevetve a Rigában egyetlen dicsérendő részlet van: a hátsó villa felfogatása. A Verhovináét a mai napig nem látom át, hogy hogy is gondolták; a Rigáé viszonylag korrekt műanyagperselyes szerkezet, hozza az ötvenes-hatvanas évek technikai színvonalát.

De minden másban alulmarad a Riga a Verhovinához képest. Mármint azokban a dolgokban, amiket nem ugyanúgy oldottak meg - mert a legtöbb dolog egy-az-egyben megegyezik a két típusnál.

A blokk körüli vázrész például hihetetlenül vékony lemezből van, nem csoda, hogy deformálódik meg reped az egész. A hegesztéseket sem értem - néhány helyen rendes, precíz, más helyeken, s többnyire a fontos, nagyobb terhelésnek kitett helyeken, trehány.

Ma kiflexeltem a vázból a fölösleges részt.

Ahogy haladtam, az anyag egyre jobban átmelegedett és a festék a berajzolt vonallal, felkunkorodott. Így aztán, és mert alig fértem hozzá, s mert eleve csak szemre volt berajzolva a vágási vonal, nem lett a legprecízebb a vágás íve. De legalább nem üt el a többi rész precíz kidolgozottságától.

Némi rángatás után a helyére került a blokk, rögzítettem a két hátsó csavarral - aztán amikor az első csavart tettem volna a helyére, ezt láttam:

Pedig az S-58-as és az S-52-es blokk között ezen a téren nincs különbség. A henger és hengerfej méretei is azonosak, csak az újabban nagyobban a hűtőbordák. Szóval ez a fél centi elcsúszás "gyári". Ezek szerint ez még belefért a szovjet gyártósor tűrésébe.

A hátsó lámpa nem lesz márkahű. Ennek két egyszerű oka van: nincs meg az eredeti (ez egyébként ritka jószág, alig beszerezhető), viszont van egy eredeti, még-soha-fel-nem-szerelt Komár lámpám. Felfúrtam a gumis részt a sárvédőre, s amikor a burát akartam volna felcsavarozni, azzal szembesültem, hogy a burán lévő két lyuk nem esik egybe az alatta lévő lemez két menetes furatával. Itt is van vagy 3mm elcsúszás. Ez a lengyel ipar csodája. Szóval majd ezzel is csinálnom kell valamit.

A lengyelektől más alkatrész is kerül a motorra: Romet markolatgumikat vettem, mert olcsó volt. Szembesültem azzal is (írtam is róla), hogy a gázkar gumija belülről szélesebb, mint a másik - hiszen a Rometnál a bal oldali gumit a kormányra kell húzni, a Rigánál viszont itt a sebváltó kar van, szóval ide is szélesebb belsejű gumi kellene. De, gondoltam, mivel gumiból van, nem biztos, hogy olyan nagy baj ez, hogy szűkebb - a gumi ugyebár nyúlik... 

Először is el kellett távolítani az eredeti markolatgumit. Vagyis azt, ami abból még megmaradt.

Erre egyetlen módszert találtam megfelelőnek:

Talán a képeken is látszik, hogy ez a gázkar nagyon rövid; ha megmarkoljuk, lelóg róla a kezünk. Kicsi, női kézhez valók. A Rigán ráadásul kormányvég-index lesz, szóval még az is útban lesz a kezünknek.

Alaposan lecsiszoltam a gázcsövet a gumimaradványoktól, befújtam WD40-nel és ráhúztam a markolatgumit. Kellett némi erőlködés hozzá, s ez nem sok jót sejtetett, mert a bal markolatgumi még két milliméterrel szűkebb.

Letisztítottam és lecsiszoltam a sebváltókart is, alaposan bevazelineztem beolajoztam mindent és próbáltam egyetlen, kezdetben gyengéd, később könyörtelen mozdulattal bedugni. Sikerült is félig, de aztán megszorulni látszott. Ezután következett egy órányi küszködés, hogy nagy nehezen a helyére erőszakoljam a cuccot; a hátra lévő két centit milliméterenként, tizedmilliméterenként tettem meg. S mikorra leizzadva végre minden a helyére került - megjelent egy apró repedés. Természetesen felül, jól látható helyen. Majd meglátjuk, mi lesz ebből; lehet, hogy holnap reggelre végigreped az egész, és kezdhetek más megoldáson gondolkodni.

Visszatérve a mérnöki precizitásra: az üléslemezt elöl egy csap tartja a helyén, hátul meg felfekszik a vázra. Az élével! Sőt erre az élre van ráhajtva a műbőr üléshuzat - amit menet közben szépen elvág a lemez, hiszen rajta ülünk.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért: a Riga felújítás sokkal egyszerűbb feladat, mint a Verhovina felújítás. A Rigán nincsenek olyan műanyag alkatrészek, amik eltörnek, tönkremennek, s lehetetlen őket pótolni. A Vehovina csupa króm, s bár ezek a krómok igen jó minőségűek, de 30-40 év ridegtartást nem biztos, hogy kibírtak - ezek újrakrómozása többszörösen meghaladja a Verhovinák értékét. A Rigákon a "kötelezőkön" kívül (kormány, kerék, kipufogó) nincs krómozott alkatrész. A legtöbb alkatrészen nem változtattak semmit az évtizedek során, tehát pl. egy Riga 4-eshez az összes Riga és Verhovina típus alkatrészei felhasználhatók.