A Rigablokk nem egy veszedelmesen bonyolult szerkezet, aki kicsit figyelve szétszedte, össze is tudja rakni. Még az összeszerelés sorrendje sem fontos: itt mindent nagyjából egyszerre kell a helyére rakni, mert különben nem férnek a helyükre az alkatrészek.

A felmelegített csapágyakat a tengelyekre tesszük föl először, aztán minden cuccot bepakolunk a jobb blokkfélbe. Ez után jön a tömítés. Vettem Riga tömítéskészletet, az egész készlet vagy 120 forintba került. Papírból van, szóval önmagában nem sokat ér. Én úgy szoktam, hogy a tömítést kenem be tömítő pasztával; mindkét oldalára egy halvány réteget kenek - így nem kenem össze-vissza a blokkot, és nem is lesz túl vastag a pasztaréteg, nem fog "kifolyni" összeszerelés után.

Felmelegítettem a bal blokkfelet és összeraktam a blokkot. A melegítés miatt a csapágyak könnyen a helyükre csúsztak, könnyen összeállt a blokk, csak egy kicsit kellett kalapáccsal noszogatni.

Ez után jöttek a szimeringek. A lánckerék alá való szimeringet megrendeltem, de másmilyen méretűt küldtek. Szerencsém volt, mert találtam itthon megfelelőt. Sőt, eredeti gyári, Rigába valót! Ez is a kenderesi téeszből előkerült cuccok között volt, s van is még belőle vagy egy tucat.

A lánckerék is új, még a Verhovinához vettem; kb. 2-3 kilométert futott.

A lánckerék burkolata elég viharvert, több helyen kikoptatta a lánc. de azért használható. A gyújtást csak azért tettem a helyére, hogy egyben legyen a blokk. Ezen még finomítok később; van új megszakító kalapácsom és üllőm (szintén Kenderesről), a kondit pedig ki fogom venni a blokkból és a trafónál rögzítem majd. Eredetileg a blokkban van a helye, de itt könnyen túlmelegszik.

Álljunk meg egy kicsit ennél a képnél. Mint egyszer már írtam róla, a blokk egyik legzavaróbb pontja a kuplung. Nagyon nehéz kezelni - nekem pl. sohasem ment a kuplung csúsztatása; szinte lehetetlen megtalálni az átmeneti pontot a zárt és nyitott állapot között. Tovább nehezíti a kezelését, hogy kuplungolás közben a sebességváltót is kezelnie kell az embernek: bal kézzel tekerni kell a markolatot s közben a kuplungkarral varázslatoskodni. Sőt mivel a kuplung a főtengely tengelyére van szerelve, a kuplung behúzásával leterheljük a motort - arra is figyelni kell, hogy le ne fullasszuk. Más motoroknál (szinte kivétel nélkül) a sebváltó tengelyére van szerelve a kuplung (a képen a nagy fogaskerék); itt már le van csökkentve a fordulatszám s meg van növelve a nyomaték, tehát a motort nem terheljük le annyira a kulpungolással, kevesebbet pörög  a tengely, tehát kisebb a súrlódás is.

Már a korábbi kuplungos írásomhoz is tettem fel képeket, amiken a kuplung áthelyezése látszik. Nemrég találtam ezt az oldalt, amin (többek között) egy ilyen átalakításnak a leírása olvasható, képekkel s videókkal. Zseniális ötletek tárháza ez az oldal, ha nem oroszul lenne, még jobb lenne, de így is jól követhető.

A Wagnerland példája bogarat ültetett a fülembe. Ott egy újabb típusú, 501-es blokk átalakítását láthatjuk, de ez alapján azt hiszem, egy hagyományos blokk is átalakítható. Fel kell áldozni egy kuplungot és egy nagy fogaskereket, valamint egy deknit, de ezek cseréjével visszaalakítható a blokk. Mivel vannak itthon cserealkatrészeim, azt hiszem megpróbálkozom vele. A kinyomószerkezetet a deknibe mondjuk én alapvetően másként oldanám meg; a Wagneré nem tűnik túl biztosnak, ráadásul az én deknimben van kilométerspirál-meghajtó, szóval mindenképpen alakítani kell rajta.

De mindezt majd későbbre tervezem, először a hagyományos módon akarom összerakni a Rigát.

Mivel két blokkot építek egybe, van rá lehetőség, hogy válogassak az alkatrészekből. A főtengely és a kuplung között van egy persely, nekem van belőle két darab - sajnos mindkettő kopott, mást nem tehettem, megmértem mindkettőt s a kevésbé kopottat szereltem be.

A Riga kuplunglamellái jól bírják a strapát, hiszen bakelitből vannak. A kép bal oldalán az eredeti látható, a jobb oldali egy utángyártott, amit a boltokban is kapni, párszáz forintért. Csak egyet mertem rendelni belőle, mert féltem tőle, hogy tökéletesen használhatatlan utángyártott cucc, de nem tűnik nagyon rossznak. Majd meglátjuk.

A kuplung összeszerelése közben szokta elhagyni a Rigások száját a legtöbb vulgarizmus. Wagner oldalán láttam ezt a zseniális megoldást. Csak egy kicsit kell küszködni vele, míg a helyére forgatjuk a kinyomólapot, de annyi meg bőven belefér.

Már amikor az üres blokkfeleket összeillesztgettem próbából, akkor észrevettem, hogy a deknit nem lehet a helyére tenni, mert kitartja ez a kis tájoló csövecske. Az S-52-es blokkfélben ez rövidebb, mint az S-58-asban. Kivettem, megrövidítettem, visszaraktam.

Az itteni tömítést (sikerült a gyárit megmenteni) nem kentem be tömítő pasztával. Elvileg ide nem kell, meg az is előfordulhat, hogy még szét kell szedni ezért-azért ezt a részt, szóval egyelőre jól van ez így is, s ha baj lesz vele, orvosolom.

A blokk összerakása után jöttek az apróságok.

A Rigán egy hiányos légszűrődoboz volt. Ez a fajta légszűrő ráadásul elég ronda a natúr öntvény színe miatt is. Szétnéztem itthon, mivel tudnám helyettesíteni. A tarcali kovácsmestertől kaptam néhány Danuvia légszűrőt. Meglehetősen koszosak voltak, úgyhogy az egyiket szétszedtem és a részeit külön-külön megtisztítottam.

Nem volt könnyű szétszedni, mert ezt egybegyártották. Körben a ráhajtott peremet fel kellett hajlítani, s tisztítás után visszahajlítottam és összekalapáltam.

Ez ráadásul valami zárható szerkezet - nem tudom, mi a funkciója, talán szívató vagy lehet, hogy leállító. Majd utánanézek a fórumon.

Sajnos a blokktól nem fér el rendesen, de legfeljebb megdöntöm. Úgy is kell egy összekötő rész a karburátor meg a szűrő közé, mert nem egy a vastagságuk.

Az alábbi képen csak próbaként tettem fel rá egy karburátort, egy másik (ugyan ilyen) lesz rajta. A henger és a karburátor közé teszem majd azt a vastag bakelit szigetelő részt, amit még a Verhovinához gyártottam.

A Riga hátsó lánckereke nem a kerékre van rögzítve, hanem a villára. Ez egy szuper megoldás, mert egy defektnél nem kell bántanunk a láncot, lánckereket. Ilyenből is kettő volt itthon, a baloldali a Verhovinán, a jobb  Rigán volt. (A Verhovinán mint típusidegen alkatrész volt - az eredeti Verhovina lánckerék másként néz ki, az a kerékre van szerelve.)

Eredetileg a Rigáról származó cuccot akartam visszatenni rá, csak a csapágyat akartam kicserélni. Csakhogy a lánckerék tengelyén (a képen fönt) lötyögött a csapágy. Szó szerint leesett róla, holott ezt csak melegítéssel meg kalapáccsal lehetett volna rácsúsztatni. Szétszedtem tehát mindkét lánckerék szerkezetet és a Verhovináéból származó tengelyt használtam.

Szerelés közben úgy tűnt, mintha nem ugyanakkora lenne a két lánckerék. Megszámoltam a fogakat: a Rigában lévő lánckeréknek egyel több foga van. Ez jó nekem; minél több a fog hátul, annál nagyobb a nyomaték. A végsebesség velemivel kisebb, de egyelőre a jól használhatóság a lényeg, ahhoz meg erő kell.

Kíváncsiságból előkerestem egy Verhovina lánckereket. a képen látszik az összehasonlítás.

Benzincsapból is több van itthon. Az alábbi képen jobb oldalt egy Komár benzincsap látható. Ez új, utángyártott, azért vettem, mert a Verhovettás tapasztalatok alapján a benzincsap fogyó eszköz, s ha már alkatrészt rendelek, elfér a többi közt egy benzincsap. A Verhovinán a középen látható benzincsap volt, ez sajnos nem zár tökéletesen. A bal oldali csap első érdekessége, hogy volt hozzá peremes tömítés (a fölötte látható). Miután szétszedtem, újabb meglepetést találtam.

Azt hittem, hogy ez a típusú benzincsap egyszerűen csak ülepíti a koszt - de nem; ebben egy szűrő is van. Egy kis rács, rézháló és egy rugó, ami a helyén tartja a hálót. A megtakarítására sajnos tegnap már nem volt idő.