Ma végére jártam a dolognak, hogy össze lehet-e építeni egy S-52-es és egy S-58-as blokkot, pontosabban, hogy egy S-58-as blokkot át lehet-e alakítani pedálossá (vagyis lehet-e csinálni belőle S-57-est - hogy teljes legyen a zűrzavar).

Az S-52-es blokkot már régebben szétszedtem. A blokkfelek repedtek, mint korábban írtam, a dugattyú berohadva, egy napig ázott WD-40-ben.

Az S-52-es a Riga eredeti, 1969-es blokkja volt, az S-58-as 1978-as gyártmány. A henger frissen fúrva, új dugattyú és gyűrűk, kb. három-négy kilométert futottak.

Ezt a blokkot is szétkaptam már korábban. Próbáltam utánanézni a neten, hogy mi a különbség a két blokk között, találtam is róla némi információt a Riga.hu oldalon, de képek nélkül és nem volt túl részletes a leírás. Utánajártam hát magam a dolognak.

Azt már egy korábbi posztban leírtam, hogy az S-52 és S-58-as blokkfelek nem építhetők össze egymással, mert a karburátor alatti "csepptálca" kialakításánál nem illeszkednek egymáshoz. Tovább kerestem a különbségeket.

A bal oldali, megtisztított az 58-as blokkfél, ezt szándékozom összerakni. Néhány apróbb, lényegtelen eltérésen túl két lényegesebb különbséget találtam. A blokkok kép szerinti jobb oldalánál (ahol a jobb blokkfélből kiáll egy lefúrt fejű csavar) van egy horony kialakítva, ahová a racsni rugójának a vége van rögzítve. Ez nem igazán rugó, de ez a neve az alkatrész katalógus szerint: "rugó a racsnihoz". A másik különbség, hogy a pedáltengely az S-52-es blokknál a tövénél lépcsőzetesen be van mélyítve.

A másik blokkfeleket összehasonlítva ezt látjuk:

Itt a blokk hátulja (a képen felül) kialakításában jól látható a különbség: korábban (S-52-nél) lépcsőzetes volt ez a rész, a berúgó szerkezet visszahúzó rugójának viszont kellett a hely, és kibővítették ezt a részt. A racsni rugóját ennél a blokkfélnél kell beakasztani, ennek a helye a jobb oldali S-52-es blokknál kicsit fentebb van, a másikon lentebb. Más lényegi különbség nincs.

A racsni rugója okozott némi fejtörést. Az S-52-es blokkon a helyére téve így néz ki a beakasztandó rész:

Az S-58-asnál viszont így. Látszik, hogy alig ér be a vége a horonyba, s ez így nem tűnik biztonságosan rögzítettnek:

Már azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan tudnám meghosszabbítani a rugót, hogy rendesen beérjen a helyére, amikor rájöttem, hogy itt semmiféle probléma nincs: két blokkot építek össze, s össze kell válogatni mindkettőből a megfelelő alkatrészeket. A berúgó tengelyen is van ugyanis ilyen alkatrész - kiszereltem mindkettőt, egymás mellé tettem. A jobb oldali volt az S-52-es blokkban, de nekem a másik kell, ami eredetileg a berúgó tengelyen volt.

Az S-58-as blokk jobb blokkfelében egyszerűen egy gumidugóval zárták le a berúgótengely furatát. A gumidugót eltávolítva egyszerűen helyére lehet tolni a pedáltengelyt.

 A másik blokkfélben a berúgó tengely nyílása ugyanolyan, mint a pedáltengely nyílása, szóval ott nincs gond.

A pedáltengelyem sajnos nem  kifogástalan állapotú. Az elmúlt közel ötven évben történt ott valami meghibásodás, amit hegesztéssel orvosolt akkori gazdája.

Van egy másik, eredeti gyári, még soha be nem épített pedáltengelyem, de nem egészen pontosan olyan, mint ez. 

Középen, ahol a racsnis rész csúszik ide-oda, más a horony kialakítása, és a használtnál hosszabb is. A használt tengelyt nem tudom szétszedni, csak ha a hegesztést leköszörülöm róla - s úgy tűnik, az új tengelyre nem is passzolna minden rendesen. Szóval úgy döntöttem, a régi, hegesztett tengelyt használom, úgy, ahogy most össze van szerelve.

Ezzel viszont az a baj, hogy a jobb blokkfélbe nem tud rendesen a helyére csúszni, a hegesztéstől. A fentebbi képeknél említettem is, hogy a pedáltengely furata az S-52-es blokknál egy kb. 2mm-es lépcsős résszel kezdődik. Emiatt a bemélyítés miatt ott bentebb tudott kerülni a tengely.

A problémát kettős megoldással orvosoltam. Egyrészt, lereszeltem a hegesztés varratából a kiálló részeket.

Másrészt bemélyítettem a pedáltengely furatát a lentebb látható precíziós műszerrel. Nagyon sokat nem akartam mélyíteni, nehogy túlságosan elvékonyodjon itt a blokk fala - ezért választottam a kettős megoldást.

Az S-58-as blokk belsejében minden marad a régi. Jelentős különbség egyébként sincs a két blokk szerkezete között. A sebességváltó a régebbi típusban "belső-" vagy "kiskörmös" volt (a képen felül), az újabban már "külső-" vagy "nagykörmös" - ezzel könnyebben a helyére csúszik a sebesség. A fogaskerekek fogszáma ugyanannyi.

Elkezdtem összeválogatni, hogy mik kerülnek majd az összeszerelendő blokkba. A két szétbontott blokk alkatrészeiből kiválogattam a jobb állapotúakat, a kevésbé kopottakat, valamint előszedtem az "új", gyári, még be nem szerelt alkatrészeimet. A kuplungkosárnál ért egy kis meglepetés:

A jobb oldali kuplungkosarat ugyan már megkapta a rozsda, de tökéletes állapotú, hiszen egy raktárban pihent negyven évet. Féltve őrzött kincs - amiről most kiderült, hogy nem tudom beépíteni - mert nem Rigába való (alighanem Komár lehet), a fogaskerék fogai a másik irányba dőlnek.

A címben szereplő kérdést most szó szerint kell érteni - több dologba belekezdtem, és most nem tudom, szűkös szabadidőmben melyikkel haladjak.

Az első, hogy be kellene lassan fejezni a műhelyt. A tető és a fal találkozásánál lévő réseken most már elég hűvös szelek süvítenek be. Anyag is van hozzá (lemez, purhab), csak rá kéne szánni egy napot.

A második a 207-es Babetta blokk, ami a Verhovettába vagy a lányok babettájába kerül majd. Erről részletesebben ott.

A harmadik dolog a Riga, sőt itt két irányból is megkezdtem a felújítást, mindkettővel lehetne haladni.

A Riga kerekei elég szörnyű állapotban voltak. A gumik még talán az eredetiek, vagyis idősebbek mint én, s úgy meg vannak már öregedve, keményedve, hogy alig lapultak be a motor súlya alatt. Kb. annyira rugalmasak, mint egy pvc cső, a tapadásuk is olyan lehet. Le vannak fújva hőálló ezüsttel, de ez is levelekben mállik le róluk. Szétnéztem itthon, találtam két másik Riga kereket. Az egyik szép állapotú, szerintem felújított és újrafűzött, csak egy kicsit üt. A másik rozsdás, de nagyjából egyenesen fut. Tettem egy próbát a rozsdával - súrolószerrel dörzsöltem kicsit, és úgy látom, nem menthetetlen a ráf.

A küllőkkel nem lehet csodát művelni. Utánanéztem a neten: lehet hozzá gyártatni, tulajdonképpen nem is nagyon drága, de kell belőle legalább harminckettő egy kerékhez, plusz a postaköltség, aztán meg befűzni, s elvinni valahová centrírozni (elég hihetetlen, de Debrecenben senki nem csinál ilyet, én legalábbis nem tudok róla, pedig keresem már vagy két éve) - szóval egy kerék komplett felújítása majdnem annyiba kerülne, mint amennyiért az egész motort vettem. Ha újrakrómoztatnám a ráfot, akkor meg háromszor annyiba. Szóval ez felejtős. Annyit azért megteszek a szebb küllők ügyében, hogy a két régi kerékről lekromofágozom a hőálló ezüstöt és reményeim szerint lesz vagy egy tucat szebb állapotú küllőm, amikre ki tudom cserélni az új kerékből a nagyon rozsdásakat.

Továbbá. Rendeltem cuccokat a motor felújításához. Mivel nem sok Riga alkatrészt kapni, nem csak márkahű cuccokat rendeltem. Vettem pl. egy pár Romet markolatgumit. Azért ezt, mert alakjában, kidolgozottságában a hetvenes évekbeli szovjet ipar termékeit idézi - és mert fele annyiba került, mint pl. egy Simsonhoz való. Mikor megkaptam, szembesültem vele, hogy ezzel sajnos mellélőttem. Szinte minden markolatgumit párban árulnak, mert két méret van belőle - a jobb oldalit a gázcsőre kell húzni, a bal oldalit meg a kormánycsőre. Csakhogy a Rigánál a bal oldalra is a nagyobb átmérőjű kell, mivel ez a sebességváltó markolata lesz. A baj tehát nem csak annyi, hogy rossz cuccot vettem, hanem, hogy nem is árulnak olyat, ami nekem jó lenne, vagyis mindkét gumi belső átmérője ugyanolyan nagy lenne.

Vettem továbbá egy pár Schwalbera való kormányvég indexet. A Rigát fehérre tervezem festeni, s ez is fehér, tehát milyen jó, ráadásul a felfogatásával sem kell vacakolni, nem kell gyártani valami oda-nem-való felfogatót neki. Itt is kézhezvételkor láttam meg, hogy nem biztos, hogy olyan szuper ez - egyszerűen azért, mert sokkal nagyobb, mint gondoltam. A markolatgumit mellétéve jól láthatóak az arányok.

Aztán még volt-egy két meglepetésben részem, mikor a megrendelt cuccokat megkaptam. Itt pl. egy kuplung továbbító szem látható és egy csapágy.

A csapágy csak így volt, zacskó és doboz nélkül, enyhén rozsdásan. A továbbító szem meg... hát, ennek elvileg sárgarézből kellene lennie, a teteje elvileg tökéletesen sík, hogy ne darálja le a kinyomólap közepét, illetve a tetején szokott lenni egy olajozó horony.  Szóval nem egészen olyan, amilyennek kellene lennie (szerencsére ilyenből van itthon két használt és egy új, ezt csak tartaléknak akartam, de ez legfeljebb csúzlilövegnek lesz jó).

A következő meglepetést a szimeringek okozták. Már ránézésre is túlméretesnek találtam az egyiket, s igazam is lett, a megrendelt 22-35-7 méretű helyett kaptam egy 22-47-7-est. Ha boltban vettem volna, visszavinném kicserélni, de mivel futár hozta, így erre nincs mód. Az is kérdéses, hogy honnan lesz így jó méretű szimeringem ehelyett.

A felújítás során folyton papírlapra firkált listákat gyártok arról, hogy miket kell beszerezni, meg hogy miket kell megcsinálni. Így:

Kerékcsapágy: 6201 (zárt) 4db

Hátsó lánckerék csapágy: 6203  1db

Főtengelycsapágy: 6202 (C3) 3db

Váltócsapágy: 6201  1db

Váltócsapágy: 16003  1db

Szimeringek:

35x15x7  (vitonos, ha létezik)  2db

32x22x7  2db

16x8x7  1db

Kerékszimering - lemérni 1 vagy 2 db/kerék?

(Szimeringekből és talán csapágyakból is ajánlott egyel-egyel többet venni, hogy legyen tartalék, mert nem mindig könnyű ezeket beszerezni.)

Gyújtáskondi

Kuplungbovden

Sebváltóbovden (még menthető a mostani, de fogyóeszköz ez és az előbbi)

Első fék bovden (ez berohadt, új kell)

Tömítéskészlet

Bovden átvezető gumi

Markolatgumi (széthullott, új kell, nem márkahű)

Első csúszópersely

Romet hátsóizzó (hátul Romet lámpa lesz, mert ez van - csak izzó kell bele)

Keréktengely (ilyenem lehet, hogy van; a mostani szétkopott: megszorulhatott a csapágy és forgott a tengelyen)

Gumik, külső és belső

Üléshuzatot varrni

Légszűrő (a mostani hiányos; börzézni egyet vagy valami sportlégszűrőt rátenni)

Pedál (bicikliboltból)

Tükör

Index-cucc (van két Jawa index búrám, az hátra jó lesz, előre meg Schwalbe-féle kormányvég index kellene)

Nagyjából ennyi. Meg ami ezután előkerül még.

És egy másik lista a teendőkről:

Blokkot összerakni

Kerekeket rendbetenni (centrírozni? újrafűzni? festeni?)

Festeni (a festéket, ahol még meghagyta a rozsda, szerintem Kromofág lehozza, aztán fehérre fújni, esetleg szinterezni)

Horganyoztatni (összeszedni mindent, hogy semmi ne maradjon ki; kipufogó, könyök, kormány, kormánytartó bilincs, hajtókarok, hátsó lengéscsillapító (Danuviából), első teleszkópcső, első sárvédő tartó pálca, fék- és kuplungkar, csomagtartó, hátsó féktámasz, kipufogó tartóbilincs, esetleg kerékráf)

Elkezdtem szétszedni a Rigát. Eredetileg csak annyira akartam megbontani, amennyire szükséges ahhoz, hogy szerkezetileg rendbe rakjam - tehát pl. a hátsó villát és hátsó sárvédőt, csomagtartót nem akartam bántani, mert azok jól vannak úgy. Az első villát sem akartam szétszedni, de sajnos ki vannak kopva a teleszkóp csúszóperselyei, szóval mégiscsak szét kellett szedni. Szerelés közben pedig elbizonytalanodtam. Tényleg egy rat Rigát akarok én csinálni ebből?

Az a baj a rat stílussal, hogy nem minden motorból lehet rat bike-ot csinálni. Kis motoroknak egyszerűen nem áll jól. Segédmotorokból nem is szokás ilyet csinálni, talán csak a Schwalbe a kivétel - de valójában a rat Schwalbe sem rat Schwalbe.

A rat stílusnak a lényege az agyonhasználtság. Nyúzzuk a motort, mint használati tárgyat és nem gondoskodunk róla. Ha valami tönkre megy rajta, a lehető legegyszerűbb módon, a kéznél lévő anyagokkal megjavítjuk, lehetőleg jó rondán. Pl. ha kitörik a blokkdenkiből egy darab, valami alulemezt, régi rendszámtáblát odarögzítünk kábelkötegelővel vagy popszegeccsel. A gép elkezd rozsdásodni, de nem teszünk ellene semmit. Le sem mossuk soha a motort. Esetleg ráaggatunk mindenféle szemetet dekorációnak vagy "jó lesz még valamire ez a drótdarab" indokkal. Így a szép motorból lassan lestrapált ronda motor lesz - ami egy idő/mérték után már szép lesz, legalábbis bizonyos szempontból.

A magyarok földjén ezek alapján elég sok rat segédmotor létezik; a kosmotorok jelentős része minden felsorolt kritériumnak megfelel. Mégis, a kocsmák előtt álló rozsdás, szutykos Simsonokat, amikről lerohadt a lengéscsillapító- meg láncvédő gumi, senki nem tekinti rat bike-oknak. Az csak egy lepukkant Simson. Így aztán a rat stílusban hagyott/épített Riga sem lenne különleges, s csak igen kevesen ismernék fel benne a rat style szépségeit. Pedig ez a Riga tényleg, eredeti módon lenne rat - nem úgy, mint a ratnak nevezett rozsdásított Schwalbek, amiken látszik a szándékos átalakítás, s alaposan össze van keverve a rat style a hot rod stílussal.

Szóval még kicsit bizonytalan vagyok, de alighanem kihagyom a rat bike periódust a normális felújítás előtt. Most sokkal valószínűbbnek tartom, hogy egy "szép" Rigát csinálok belőle. Nem hagyom rozsdásan, hanem szépen lefestem, méghozzá fehérre. Mattfehérre, vagy selyemfényűre, semmiképp sem csillogósra. A krómozott alkatrészeket meg lehorganyoztatom. Olcsóbb is, mint a króm, és a fehér mellett jól fog mutatni.

A blokkot kikaptam a motorból, szét is szedtem. Sajnos nem tökéletes állapotú - de azt hittem, ezt könnyen meg fogom tudni oldani.

Arról van szó, hogy egy S 52-es pedálos blokk van a Rigában, nekem meg van egy W 58-as (ez nem W hanem cirill S, csak azt nem tudom leírni) blokkom, s azt gondoltam, a kettőből építek egyet. Lényegi különbség nincs a kettő között (természetesen a berúgókar/pedál rendszert kivéve), annyit fejlesztettek Rigáék, hogy a sebességváltót un. kiskörmösről nagykörmösre váltották (erről majd később még írok), de ezen kívül lényegében ugyanaz a kettő. Én az s 52-es blokkot akartam megtartani, pedálosan, a sebességváltót ki akartam cserélni, meg persze a többi alkatrészekből is a jobb állapotúakat akartam összeválogatni, s ehhez jönne még az "új" főtengely meg egyéb új kuplung alkatrészek. Csakhogy az s 52-es blokkal van némi probléma.

A jobb oldali blokkfélből ki van szakadva egy darab, hátrébb, a fogaskerék tengelyének irányába nézve is látszik egy repedés, és a blokk elején is van egy jókora.

Gondoltam, nem baj, a másik blokk jobb blokkfelét használom fel. Csakhogy, mint kiderült, nem lehet. A Riga gyárban ugyanis az évek során mégiscsak változtattak valamennyit a blokkokon - technikai változást ez nem hozott, de legalább nem csereszabatos a két típus blokkfele. Mutatom:

A karburátor alatti "benzintálca" méretét megnövelték. Nem tudom tehát összerakni a két különböző blokkfelet.

Több megoldás létezhet a problémára:

1. Összerakom az eredeti S 52-es blokkot és befoldozom a lyukat. Vágok egy odavaló alulemez darabot és popszegeccsel rögzítem. Szimpatikus ez a megoldás akkor, ha rat bikeot készítek - ennél eredetibb "stíluselem" nem létezik. A baj csak az, hogy idővel szeretném normálisan felújítani a motort, s akkor ez már nem illik oda.

2. Befoldozom alulemezzel, s így használom a felújításig. Addig meg szerzek egy jó állapotú blokkfelet. Ezzel az a baj, hogy nem tesz jót a blokknak a sok széthúzás, fölöslegesen nem bontanám meg. Arról nem is beszélve, hogy széthúzás esetén a szimeringeket biztosan cserélni kellene s a csapágyak sem biztos, hogy egészségesen élnék túl.

3. Az W 58-as blokkot rakom össze, csak átépítem pedálosra. Tegnap este már nem volt időm megnézegetni a blokkot, hogy ez mennyire lehetséges. Ez volna a legjobb megoldás, a kérdés csak az, hogy a Riga gyárban dolgozó elvtársak fejlesztései mennyire teszik ezt lehetővé.

Úgy indult a dolog, hogy volt egy szép állapotú, de sokat futott Verhovinám. Újítgattam egy darabig, hogy az igényeimnek megfeleljen, aztán egy elég drasztikus átalakításon esett át, megszületett belőle a Verhovetta (ennek blogja itt található).

A Verhovettához sok alkatrészt felhasználtam belőle, de sok minden meg is maradt. Azt terveztem, hogy veszek egy másik Verhovinát s csinálok a kettőből egy szépet - de hiába kerestem évekig, nem árulnak szép állapotú Verhovinákat elfogadható áron.

Közben sok alkatrészhez is hozzájutottam; egy téesz raktárában pl. lapult néhány zsírpapírba csomagolt főtengely, gyújtás, stb. Szóval voltak szuper alkatrészeim, amikből egy gyári, vagy annál jobb műszaki állapotú Rigát/Verhovinát össze lehetett volna rakni. Ugyanakkor tudom, hogy egy gyári állapotú Riga sem képvisel túl nagy értéket - eladásra készíteni nem érné meg, napi közlekedésre meg nem igazán alkalmas. Szóval nem is akartam túl sokat rákölteni.

Türelmesen vártam, figyeltem az apróhirdetéseket - míg végül tegnap megvettem ezt a Riga 4-est:

Siralmas állapotban van. De az ára is ehhez idomult. 1969-es, eredetileg zöldeskék volt. Nagyjából hiánytalan, a tankot fogató kis lemez, a benzincsap és a tükör hiányzik róla, a légszűrődoboz hiányos, a hátsó lámpa már rég leeshetett, mert valami más lámpával pótolták - azóta az is elveszett róla. A főtengely nem mozdul, a gyújtás oldali forgattyúsház repedt és törött, az első kerék nem forog (de mindkettőnek centis kotyogása van). A tank ehhez képest nem nagyon rozsdás. A felnik, a kormány és a kipufogó hőálló ezüsttel lefújva, az egész motor ecsettel átfestve pirosra, de a legtöbb helyen már hólyagos a rozsdától.

Hát, innen lesz szép nyerni!

Egyelőre azt tervezem, hogy a blokkot szétkapom és a Verhovináét meg a gyári alkatrészeket felhasználva szuperül felújítom. Azután műszakilag rendberakom a motort - és lesz belőle egy igazi rat bike. Ha megbízhatóan működik, elmegyek vele néhány veteránkiállításra polgárpukkasztani. Talán némi tuning is belefér (normális ledes világítás, indexek, akksi). Később, ha jól viseli magát a motorka, szétkapom és normálisan felújítom. Már arra is vannak tervek, hogy hogyan, de ne szaladjunk annyira előre.

Egyelőre más projekteken dolgozom (ide majd linkek jönnek), de tavaszra talán már futni fog a VaspaRiga.

Addig is néhány kép. (Nyálat csorgatni vagy szörnyülködni.)