Hogy a végén kezdjem: érettségi időszak van, s a napokban, az elektromos rendszer kitalálása-elkészítése során gyakran gondoltam arra, hogy egy szakmai érettségi vizsgabizottság valószínűleg elismerően bólogatna ha ezt a munkát látná.
Nézzük hát, hogy jött össze ez az ötös.
Még régebben beszereztem egy 6V-os zselés akkut, azt akartam használni. A Babettákra való feszültségkorlátozóval akartam kialakítani a töltőáramot, de nem sikerült: percek alatt túlmelegedett már akkor, amikor még csak fel-fel túráztattam a motort. Bőven röpködnek a 40-60 voltok a generátorból, szóval túl sok energiát kellene neki leszabályozni vagyis hővé alakítani.
Hallottam róla, hogy a Riga klubban van valakinek akkusra átalakított Rigája. Miközben próbáltam az akkus Riga gazdájának elérhetőségét kideríteni, a klub alelnökétől újabb technikai információhoz jutottam: nem 6 hanem 12 voltos akkut használ.
Annyira logikus, hogy eszembe sem jutott. A generátor simán tudja a 12 V fölötti, tehát a 12V-os akku töltésére alkalmas impulzusokat is termelni. Még leginkább a túltöltéstől kell félni - s hogy ennek esélyét csökkentsük, nem Graetz-híddal kell egyenirányítani, hanem egyszerűen egy diódával: így feleannyi félperiódus fog tölteni.
Szerelgettem, méregettem, de még így is magasabb töltőfeszültségeket mértem az optimálisnál, úgyhogy letekertem a generátor tekercseinek majdnem a felét. Alacsonyabbak lettek a töltőimpulzusok, nagyobb motorfordulaton kezd el tölteni a motor - alapjáraton vagy aközelében az akku szolgáltatja a villanyt.
És akkor jöjjenek a képek.
Szereltem fel féklámpát is: egy Jawa Mustang hátsó lámpát alakítottam át. Az indexek költséghatékonysági indokból sima Simson lámpák; a legutóbbi börzén vettem kettőt, hátsó felfogatóval együtt egy ezresért. Az első felfogató házi gyártmány, fogalmam sincs, ki készítette, a tarcali kovácsmestertől került hozzám. Mivel a Riga kapcsolója az indexeket fogja kapcsolni, s mivel akkus a rendszer, nem lehet direktbe kötni a fényszórót, szükség volt még egy kapcsolóra. Egyedül Danuvia kapcsolóm volt itthon, tehát az került fel.
Itt még teljes a káosz a vezetékeknél. Természetesen azt használtam, ami itthon megvolt, lecsupaszított 220-as vezetékeket, tehát szó sem lehetett színek szerinti megkülönböztetésről.
Az akku esetében a fizikai méret volt a fő mérvadó: be kell férnie a csomagtartó alá, a váz hátsó részébe. Mindössze 1,4 amperórás, de elég ez is: az első fényforrás ledes, tehát nem sokat fogyaszt, a hátsó lámpába izzószálasat hagyta, mert a terheléssel csökkenti a tűimpulzusokat. Az index rendszer ugyan zabálja majd az áramot, mert két-két 12V 21W-os izzó fog villogni, de ezt viszonylag ritkán kell használni. Az index egyébként relés, egyszerű Simson/ETZ relé van beépítve.
És egy kis kitérő: mivel kompresszorom nincs és fényezővel festetni túl macerás/drága lett volna, kerestem olyan festéksprayt, ami benzinálló. De sajnos kiderült róla, hogy egyáltalán nem benzinálló. Szóval a képen látható festéket senki ne használja kismotor festéshez.
Néhány óra munkával sikerült úrrá lenni a káoszon. A vezetékek bekötve s tetszetősen beburkolva.
A karburátor fölött még van néhány szabadon hagyott vezeték, ezeken a pontokon még lehet, hogy bele kell nyúlni: most jön majd a teszt, hogy töltődik-e az akku, bírja-e (vagy elég-e (bármelyik értelemben)) a dióda, elegendő-e a csökkentett menetszámú világítástekercs.
Közben sikerült beszélnek az akkus Riga tuladonosával. Lehet, hogy túlbiztosítottam magam a csökkentett menetszámmal és az egyutas egyenirányítással a graetz helyett. Ő ugyanis a gyári állapotú tekercset és kétutas egyenirányítót használ, lassan tíz éve problámamentesen. Na, majd kiderül. Ha tölt, jó, ha nem, akkor kicserélem a tekercset egy gyárira.
És végül: egy bónusz videó.
Update 2018. május 27: Eddig 9 kilométert tettem meg a VaspaRigával - kiderült, hogy a csökkentett menetszámú terkerccsel nem tölt a rendszer. Kicseréltem egy gyári állapotú tekercsre, szerintem így már működni fog. Ha mégsem, akkor az egyutas egyenirányítót cserélem fel kétutasra.
