Némi technikai és logisztikai malőr miatt mostanában nem fényképezgettem, így csak félig lett megörökítve a sztender javításának története. Az volt a baj vele, hogy le volt törve a taposó fül, valamint annyira ki volt kopva a vázban az a bütyük, ami felhajtott állapotban a helyén tartotta volna, hogy lelógott.

A hiányzó fület pótoltam. Csak a munka elejéről van kép: odahegesztettem egy darab szögvasat majd levágtam a felesleget és tetszetős alakúra köszörültem.

A váz belsejében a lekopott bütyköt úgy pótoltam, hogy egy lyukat fúrtam át rajta, egy félgömb fejű csavart és egy nagyobb méretű alátétet (nem azt, ami a képen van, hanem egy nagyobbat) tettem oda.

Nem lett tökéletes, még mindig lóg egy kicsit a sztender, de azért már sokkal jobb, mint volt.

Voltam börzén, viszonylag sok cuccot vettem. A VaspaRiga kapott egy viszonylag szép krómozású kürtöt. Az sajnos csak utólag derült ki, hogy nem működik. De ez nem is nagy baj - a Riga kürtnek olyan halk (ámde borzalmas) hangja van, hogy eredeti funkcióját úgysem tudja betölteni. A VaspaRigára már korábban felszereltem egy szép, fehér biciklicsengőt - ez lesz a hangjelző eszköz, ha a rend éber őre kérdezi. A kürtnek meg lehet, hogy más funkciója lesz: ha nem szakadt, folytótekercs lesz belőle.

Most ugyanis ott tartok, hogy a motor lényegében annyit tud, amennyit a gyárból kikerülve tudhatott. A kormányváltó átalakítását visszaalakítottam eredetire, bekötöttem a világítást, szóval menetkész a motor. De még nem akarom használatba venni, amíg nem alakítom át a villamos rendszerét.

Első lépésként stabil 6,2 - 6,9 Voltot szeretnék kicsiholni belőle. Most alapjáraton 5,5 - 5,8 V körüli feszültséget termel terheletlenül. Ez tehát kevés ahhoz, hogy a ledes fényforrást üzemeltesse - ennek ugyanis 6V körüli a nyitófeszültsége (legalábis annak a típusnak, amit a Verhovettában nagy megelégedéssel használok). Felpörgetve a motort viszont 30-40V-okat lehet mérni a terheletlen generátoron, szóval ezt valahogy meg kell zabolázni. Az alacsony alapjárati feszültséggel elvileg nincs nagy gond, mivel alapjáraton ritkán használjuk a motort - ilyenkor nem töltené az akkut, de az akku tudná szolgáltatni a lámpáknak a kellő feszültséget. A pörgő motor magasabb feszültségének csökkentése azonban, úgy néz ki, nem olyan egyszerű, mint egy Babettánál. Azzal próbálkoztam, hogy a Babettákhoz való feszültségkorlátozót kötöttem be, de nem vált be ez a megoldás: egyrészt, egyenirányítva kb. 9 Voltot mutat a kimeneten, másrészt fel-fel pörgetett motor mellett pár perc alatt túlmelegszik, tehát pár kilométeres útszakaszon elfüstölne. Ez a megoldás tehát nem jó.

Szétnéztem itthon: van a lomjaim között egy Simsonhoz és egy 350-es Jawahoz való feszültségszabályzó. Mivel a Jawában dinamós megoldás van, alapvetően másként működik az egész, tehát ez kiesett. A Simson feszültségkorlátozója meg egy nagyon egyszerű megoldás: egy folytótekercs és egy dióda az egész. A folytótekercsnek van egy megcsapolása, a megfelelő kimeneti feszültséget tehát úgy lehet megváltoztatni, hogy a tekercs kivezetései közül választjuk ki a megfelelőt (másképp szólva, a menetszámot változtatjuk).

A következő, amit kipróbálok: a Babetta feszültségkorlátozója elé folytótekercset kötök. Több tekercsfélém van itthon, lehet ez Babetta iletve Riga generátor tekercs, de a leg praktikusabb az lenne, ha a Riga kürt tekercsét tudnám erre használni, az úgyis ott van a motoron...

Szóval, itt tartok, majd ha lesz időm rá, innen folytatom.

És végezetül egy videó. A második felében látható a VaspaRiga, már a kész és helyére szerelt sztenderrel, lefestett lámpakerettel (nem volt szép horganyzottan) és a félkész világítás-rendszerrel.