Rég nem írtam már, pedig december elején lett volna mit, csak aztán elfelejtődött a dolog, utána meg a hideg és az ünnepek miatt meg is tört a szerelés lendülete. Most tehát utólag pótlom az elmúlt hetekben történtek leírását - most van rá idő, nyugalom, fenyőszag, bejgliillat.

Ott hagytam abba, hogy beküszködtem a blokkot a helyére, meg felszereltem néhány apróságot, azazhogy felszereltem volna ezeket, ha nem lettek volna utángyártott selejtek.

A Romet markolatgumit felküszködtem a sebváltócsőre, de megjelent rajta egy apró repedés. Pár nappal későbbre végigrepedt az egész, szóval egy-két órányi munkám kárba veszett, s kezdhettem újra gondolkodni a megoldáson. Szerencsémre az egyik rendelős motoralketrészboltban nem csak párban árulták a Romet markolatgumit, hanem darabra is, szóval vettem egy jobbos, gázcsőre való gumit. Igaz, majdnem annyiba került, mint a másik boltban a pár. Fel is pászítottam, minden szép és jó.

Megtakarítottam a benzincsapokat, a háromból csináltam egy szupert, be is csavartam a tankba - de ezzel sem lett szerencsém. A Riga 4-esnek kisebb, kerekebb hengerfeje van, én ezt lecseréltem az S 58-as nagyobb, szögletesebb hengerfejére. Így viszont veszélyesen közel került egymáshoz a benzincsap és a hengerfej. Leginkább az a baj, hogy a lefelé haladó benzincsövet nem nagyon lehet úgy irányítani, hogy kikerülje a hengerfejet. Szóval végül úgy döntöttem, nem a gyári benzincsap lesz rajta, hanem egy Komár benzincsap.

Elkészült a kerék centrírozása. Az egyik kerékben maradt egy kicsi hupli, ez kaphatott valami ütést vagy csúnyábban eleshettek vele, de nem vészes az egyenetlenség, a gumi ki fogja egyenesíteni a maradék görbeséget. Az egyik kerék egy Riga Deltáról származik, a másik is valami későbbi (12, 16) Rigáról. Azt hittem, nincs különbség a Riga 4 és a későbbi típusok kerekei között, de kiderült, hogy van. Megtakarítottam és felújítottam a 4-es fékdobjait, de úgy nem illettek a kerekekbe. A képen a bal oldali a Riga 4-es fékfedele, a másik újabb típus.

Szerencsére van itthon a kerekekhez való fékdob is, szóval nem okoz nagy gondot, csak fölöslegesen újítottam fel a 4-es fékdobját, s most fel kell újítanom a kerekekhez valókat is. Kívülről annyi a különbség, hogy a régebbi típusnak sima a külső felülete, az újabbnak meg rücskösre képezték ki. Íme:

Be is szereltem a két kereket. Mondanom sem kell, nem ment zökkenőmentesen.

Van itthon egy pár vadonatúj fékbetétem, azt terveztem beszerelni előre. De meglepődve tapasztaltam, hogy az új fékbetét sem működik "patkolás" nélkül. A patkolás lényege, hogy a fékbetét fékkulcs felőli végén van egy kupak, s ez alá szoktak betenni egy kis alátétet, hogy a fékkulcs rövidebb mozgatásával lehessen elérni a megfelelő fékhatást. Még sohasem láttam olyan féket, ami ne lett volna megpatkolva, de azt gondoltam, azért, mert csupa elkopott fékkel találkoztam. De most kiderült, hogy már gyárilag meg kell patkolni a féket - a precíz kidolgozottság miatt. Szokás továbbá úgy javítani a fék hatásfokán, hogy a fékbetét másik végénél lévő tengelyt vastagítják meg. Ennek legegyszerűbb módja, hogy sörös dobozból csíkokat kell vágni s rá kell hajtani pár menetnyit a tengelyre. Ez látszik a fentebbi képen a jobb oldali fékdobnál.

Az első keréknél további meglepetés volt, hogy a bovdennek, amit vettem hozzá, csak az egyik végére volt bovdenvég forrasztva. Gyárilag mindkét vége egyszerű beakasztós, szóval mindkét végére kellene olyan, de ezen nem volt.

Elfelejtettem mondani, de: természetesen minden csapágyat újra cseréltem a kerekekben.

A hátsó keréknél már több volt a meglepetés.

Írtam korábban, hogy milyen szuper találmány a Riga hátsó lánckerék felfogatása, mert egy kerékcserénél elvileg nem kell a láncot/lánckereket leszerelni. Hát, elvileg nem, de gyakorlatilag... nincs annyi hely a villaszárak között, hogy ki lehessen venni a kereket a lánckerék bolygatása nélkül.

A hátsókerék beszerelése felidézte bennem a közel húsz évvel ezelőtti tapasztalatokat. A festéknek, melyet ügyesen felfestettem, most egy része ügyesen leverődött, mert másképp nem lehet beszerelni a kereket. Aztán amikor nagyjából minden a helyére került, kiderült, hogy semmi nincs a helyén. A fenti képen látszik, hogy a tengelyre az anya éppen hogy csak fel van kapatva - s nincs a tengelyen a láncfeszítő, sem alátét. szóval valami baj van, mert rövidnek bizonyul a tengely. A tengely természetesen nem lett rövidebb, de a lánckerék tengelye alá betettem egy alátétet s ez okozta a bajt. Erre azért volt szükség, mert a lánckerék tengelye két oldalt le van lapolva, hogy a villa végében lévő "lyukban" ne tudjon megforogni. Alátét nélkül nem lehet összerakni, mert ahhoz a lapolás nincs elég hosszan kiképezve. Annyit tehettem, hogy az alátét vastagságából levettem kb. egy millimétert.

A fékdob felőli résznél kellett megoldani a dolgot. Fékkulcsom kettő is volt itthon, a fenti képen mindkettő látszik, az egyik be van szerelve, a másik lent látszik a földön. Nem tudom, melyik milyen típusú Rigába való, de a másik a tengelyénél rövidebb (amíg meg nem néztem alaposabban, azt hittem, ugyan olyanok). Kicseréltem tehát a rövidebbre - de természetesen nem lett jó rögtön, ez túl rövid lett, s a fékfedélen lévő kitámasztó részek (a képen a tengely mellet bal oldalon) hozzáértek a villához. Alátétet kellett rakni a tengelyre.

Szóval összerraktam-szétszedtem vagy nyolcszor a kereket, jó sok festéket tönkretéve, végül nagyjából jó lett a dolog. A hátsófék bovdenjét beakasztottam. Azt nem igazán értem, hogy miért másfélszer olyan hosszú ez a bovden, mint amilyenek kellene lennie, de hát ez ilyen, oldalra vagy lentre kilóg a bovden fölösleges íve.  

Nem kevés küszködés után végre már kerekeken állt a motor.

Korábban úgy terveztem, hogy majd csak akkor szerelem össze, ha a rozsdás alkatrészeket már lehorganyoztattam. Horganyzás előtt le akarom csiszolni a rozsdát, hogy minél kevésbé legyen kráteres a helye. Viszont a csiszolással nem nagyon haladtam (meglehetős unalmas elfoglaltság, viszont elég koszos), még azóta sem vittem el lehorganyoztatni őket. S amikor így nagyjából egyben láttam a motort, arra gondoltam, szinte már beindítható. Felpakoltam rá gyorsan a szükséges alkatrészeket (kormány, kipufogó, gázkar és sebváltókar), egyedül a sebességváltó bovdenjével kellett küszködni - természetesen utángyártott cucc. A végén lévő bovdenvégről kiderült ugyanis, hogy csak álca. nincs ráforrasztva semmi, le sincs ónozva, csak valószínűleg olvasztott ónba nyomták és rásajtoltak valami olyasmit, ami az első enyhe feszítésnél lecsúszott róla.

Forrasztottam rá véget, beállítottam a sebességeket és megpróbáltam beindítani. A kuplung először nem akart csúszni, nyilván nem folyt még be a lamellák közé az olaj, szóval elég nehezen tudtam a megfelelő pozícióba állítani a pedálokat. Nehezen lehetett rúgni, mert frissen fúrt a henger, frissen összerakott blokkról van szó, szóval még egyáltalán nincs összekopva. A szívatót csurgásig nyomogattam (Rigánál ezt így kell) s harmadik-negyedik rúgásnál pöffeni kezdett, következő alkalommal meg be is indult.

Ez volt az első olyan alkalom, amikor a VaspaRiga jól, sőt várakozáson felül teljesített! Első beindulásnál még rángatni kellett a gázt, hogy le ne álljon - hideg volt, nulla fok körül - de aztán kicsit bemelegedve beállt szép egyenletes alapjáratra.

Szóval, itt tartunk most. Csiszolni kellene, aztán horganyoztatni, a többi meg már gyerekjáték. Azt hiszem, ezzel megvárom a jobb időt, most télen meg elkészítem az üléshuzatot meg előkészítem az elektromos rendszert - rendelek Kínából ledes izzókat, szerzek akkut és elkészítem az index elektronikát.