Nem vagyok jó blogger. Egyrészt mert kevés bennem az exhibicionizmus, másrészt mert egyszerre egy dolgot szeretek csinálni. Mindig egyedül dolgozom, a társaság csak zavarna - s ha dolgozom, nem állok le fényképezgetni. Ez egyébként azért is problémás, mert olajszutykos kézzel nem nyúlkálnék a fényképezőgéphez, öt-tíz percenként kezet mosni egy-két kép kedvéért meg óriási időpocséklás lenne.

Szóval néha háttérbe kerül a blog s jellemzően éppen olyankor, amikor valami készül.

No de jöjjön egy kis visszatekintés.

Elkészült a Riga, próbaköröket mentem vele, először is azért, hogy jól megy-e, aztán meg, hogy a villamos rendszert teszteljem, vagyis hogy tölti-e az akkut. Az ilyen próbakörökön tapasztaltam, hogy bizony előjött a Rigák egyik típushibája: a motor bemelegszik (nyár van, 30 fok körüli hőmérséklet) és elmegy a gyújtás. Állítgattam rajta, kisebb gyertyahézag, kisebb megszakítóhézag, jobb is lett kicsivel - egy kicsit később ment el a gyújtás, olyan 7-8 km megétele után. Egy ilyen alkalomma, hazafelé jövet végleg megadta magát a motor, s mivel már nem voltam messze, alig egy kilométerre itthontól, hazatoltam.

Tizenéves koromban többször előfordult velem, hogy tolni kellett a motort, felidézte ez bennem a kellemetlen élményeket s megfogadtam, hogy háromnál többször egy motort sem fogok hazatolni.

Ezután próbáltam megoldást találni a gyújtási gondokra, léghűtésessé tettem a lendkerék környékét s a próbakörök alkalmával jól is muzsikált a gép. Nem részletezem ezt a technikai megoldást - mert azóta kiderült, hogy ez sem működik rendesen.

10-én volt a nyári veterán börze. A VaspaRigával mentem. Odafelé minden rendben is volt vele. Nem keltettem vele nagy feltűnést, a másnapi netes újságba sem kerültem bele, mint a Verhovetta szinte mindig (csak a galéria egyik képén, a háttérben tűnik fel a motor).

Aztán hazafelé kezdődött a móka. Egész nap a napon állt a motor, szóval nem kellett neki sok, hogy túlmelegedjen. Döcögött, küszködött, de nem ment normálisan, úgyhogy az út egyharmadánál leálltam egy parkolóba. Átnéztem a karburátort meg a gyújtást, de hát tudtam, hogy mi a baja: nem bírja a meleget.

Miközben szereltem, megállt mellettem egy motoros: látta, hogy lerohadta, és jött segíteni. Jól esik az ilyesmi, még ha tényleges segítséget nem is tudott nyújtani.

Láttam, hogy reménytelen a dolog, úgyhogy elkezdtem hazatolni, az út következő egyharmadát így tettem meg. Ezidő alatt lehűlt annyira, hogy utána újra beindult, úgyhogy végül mégis hazavitt. De mindenesetre megvolt a második hazatolás, s ez azt jelenti, hogy ha lesz mégegy, akkor az lesz neki az utolsó.

Gondolkodtam, hogy mit lehetne tenni. Ki kellene cserélni az egész gyújtásrendszert egy megbízhatóbbra - erre elvileg van is lehetőség: a Terra kistraktor trafó nélküli tekercse és megszakítója beszerelhető lenne, nem is különösebben drága, s ha így sem lenne tökéletes, fel lehetne mágnesezni a lendkereket...

Aztán alaposan átgondoltam az egészet.

Az a baj a Rigával, hogy ha tökéletesen működik, akkor sem igazán alkalmas arra, amire használnám: napi szinten a belvároson át közlekedni, dugóban araszolni, zöldlámpánál kilőni. S emellett egyelőre a megbízhatóságban sem jeleskedett. Nem volna értelme hobbimotorrá, hétvégi motorrá tenni, mert arra végképp nincs időm, hogy csak úgy, az élvezet kedvéért motorozgassak.

S tulajdonképpen ugyanoda lyukadtam ki, mint a Verhovetta ötlete esetén: szeretném használhatóvá tenni ezt a motort, a gyári konstrukció sajnos nem az - át kell hát alakítani a gyári szerkezetet. Tenni kell bele egy használható blokkot.

Mostani igényeimnek is leginkább egy automata váltós blokk felelne meg, de nem a Babettáé, mivel az túl lassú. Létezik persze két sebességes Babetta blokk is, de több hibája is van: fekvőhengeres, tehát elég nehéz volna beszerelni a Riga vázba, a beindítása pedál-lánc-hátsó kerék-lánc útján történik, ennek a kialakítása is zűrös, ráadásul a kétsebességes váltó hirhedten szervízigényes (nem hiába szokták visszabutítani egysebességessé). Ez tehát kilőve. S a hasonló szerkezetűek is, mint a Puch és KTM blokkok.

Ideális lenne a kétsebességes automata Tomos blokk - csak éppen beszerezhetetlen. A dunántúlon árulnak ilyet, csak komplett motort, kétes állapotú blokkokkal - ebbe a játékba nem megyek bele.

Nagykerekű robogók meghajtása is kilőve, egyszerűen azért, mert nem akarom tönkretenni a Riga vázat: a szívátültetést visszaalakítható módon akarom abszolválni.

Le kell hát mondani az automata meghajtásról, maradnak a váltós blokkok.

S innentől kezdve meg már egyenes út vezet a Simsonhoz. Viszonylag elvult technológia, de azért még megállja a helyét. Ráadásul van is némi szerkezeti hasonlóság a Star turbós blokkja és a Rigáé közt. S éppen van is itthon egy frissen felújított Star blokk. Igaz, ez másra van szánva: a Start akarom felújítani, de amig nem szerzek másikat a Rigába, ezzel rakom össze.

Több kisebb hátránya van a Simson blokkos megoldásnak. Egy Tomos blokkos Rigába a rend éber őre nemigen kötne bele, mert aligha ismerné fel a turpisságot. A turbós Simson blokk viszont annyira jellegzetes, hogy a vak is látni fogja, hogy mi történt itt. Ráadásul az ilyen Simson-Riga párosítás "szokás", főleg Minibe és Deltába szoktak Simson blokkot rakni (nem is értem, miért pont ezekbe), néha nagyon igényesen, egész gyárias kivitelben (a kép a Riga.hu oldlaról származik):

Szóval nem lesz újdonság, amit csinálok. Talán csak néhány részletében lesz az, az egyik pl. a visszaalakíthatóság, a többit egyelőre nem árulom el.

Úgyhogy pár napja szét is kaptam a VaspaRigát. A háttérben látszik a dondor motor.

Odapróbáltam a blokkot a vázhoz. Sajnos meglehetősen elöl áll a blokk, a váz kiálló részei nem engedik hátrébb. De mivel ebből a vázrészből minden káros következmény nélkül le lehet vágni egy-két centit, megkurtítottam.

Szóval, jelenleg itt tartunk. Így lesz végül Starból vaspaRiga.